Persze lehetne sorolni szinte végtelen mennyiségű technikai dolgot, amit használhatnánk és nem teszünk, hiába lenne az jó. És persze az is igaz, hogy a saját eszközeink tudásának is csak a töredékét használjuk.

De mutatunk valamit, ami tényleg nagyon kényelmes és jó.

Érdemes elolvasni ezt a levelet?

Egy régi megoldás, amit sokan mégsem használnak

Amikor a családban több TV és/vagy több számítógép is van, akkor általában kezd problémát jelenteni, hogy mi hol is található. Pl. melyik gépen is van egy adott film? Vagy melyik külső merevlemezen? Aztán ha meg is van, hogy melyiken van, mi van, ha most nem az adott TV-n szeretnéd megnézni, hanem a másikon? És persze még mindig ott van a kábelekkel való vesződés, stb. Szóval sok macerával jár ez, és minél összetettebb a családkép, ez annál bonyolultabb.

Pl. gondolj bele, ahol van két gyerek két számítógéppel, ott kapásból két helyen lesznek tárolva képek, videók, zenék. Aztán lesz több TV is. És ha a család összeülne egy közös filmnézésre, akkor jön a matek, hogy melyik gépről, hogyan kerüljön a film a nappaliban lévő TV-re.

Ez nem egy új keletű probléma, 17 nagy gyártó már 2003-ban elkezdett kidolgozni egy szabványt ennek a problémának a kezelésére, ami széles körben el is terjedt, mégis nagyon kevesen használják. Ez a szabvány pedig nem más, mint a DLNA.

A DLNA szabvány a Digital Living Networking Alliance név rövidítése, magyarul digitális élő hálózati szövetségre lehetne fordítani. A szabvány célja, hogy bonyolult informatikai beállítások nélkül egyszerűen lehessen zenét, képet és videót továbbítani egy hálózat eszközei között.

Filmezz bárhonnan

A DLNA szabvány egy nyílt szabvány, aminek az a célja, hogy ne jelentsen technikai akadályt a különféle gyártók különféle eszközeinek korlátai. A szabványosítással elérhető, hogy teljesen mindegy, hogy egy számítógépen Windows fut, a TV-n a gyártó saját operációs rendszere, a Media Playeren szintén, a telefonon pedig Android, a központi adattárolón pedig Linux. Ettől függetlenül ezek az eszközök szépen együtt tudnak működni.

A DLNA szabványnak köszönhetően megtehetjük, hogy egy helyi eszközön lejátszunk olyan tartalmat (kép, zene vagy film), ami egy távoli eszközön van tárolva. És fordítva. Például a nappaliban lévő TV-n olyan filmet nézünk, ami a gyerekszobában lévő számítógépen van tárolva, vagy a gyerekszobában lévő számítógépen mondjuk azt, hogy ez a film most a teraszon lévő TV-n induljon el.

Hogy épül fel egy DLNA hálózat?

Nyugi, nem fogunk bonyolult technikai részletekbe belemenni, arra nincs szükség a megértéshez. Szorítkozzunk csak a lényegre. Egy DLNA hálózat értelemszerűen több eszközből áll. Vannak olyan eszközök, amelyek csak lejátszásra alkalmasak, ezek az ún. DMP eszközök (Digital Media Player). Ilyen egy TV, vagy egy Media Player. Ezek az eszközök képesek keresni a hálózaton, és a megtalált DLNA kiszolgálók tartalmait megjeleníteni. Ebből következik, hogy szükség van ún. DMS eszközökre is (Digital Media Server). Ezek azok az eszközök, amik tárolják a média (kép, zene, videó) tartalmakat. Ilyen eszköz például egy számítógép, vagy egy központi adattároló (NAS). Előfordulhat még egy DLNA rendszerben ún. DMC eszköz is (Digital Media Controller), ami kvázi egy távirányító. Ilyen lehet egy PDA vagy egy okostelefon. Erről vezérelhetjük az egész rendszert, és ezen keresztül megadhatjuk, hogy melyik DMP eszközön melyik DMS kiszolgálóról szeretnél filmet nézni.

A teljes DLNA szabvány lefed más eszközöket is, de ebbe ne bonyolódjunk bele, ez a három leggyakoribb "szereplő".

Hogy működik?

Alaphelyzet, hogy az eszközeidnek egy közös hálózaton kell lenniük, és DLNA kompatibilisnek kell lenniük (pl. az okostévék sok éve szinte kivétel nélkül azok, egy számítógépnél pedig csak beállítás kérdése az egész, a Windows DLNA kompatibilis).

Először is, a DMS, vagyis kiszolgáló eszközön kell tárolni a zenéket, képeket és videókat. Utána a DMP, vagyis a megjelenítő eszközön (legyen TV) egyszerűen rákeresel a DLNA tartalmakra, és azonnal fogod látni azokat a tartalmakat, amik a kiszolgálón vannak.

Konkrét példa: van egy asztali számítógéped az egyik szobában, amin tárolod a média tartalmakat. Van TV-d a nappaliban, a hálószobában és a teraszon is (tegyük fel, ezek mind DLNA kompatibilisek). Ezek az eszközök mind csatlakoznak egymáshoz egy routeren keresztül (ha mindegyiken van internet, akkor ez pipa). Az mindegy, hogy ez a kapcsolat vezetékes, vagy vezeték nélküli.

Amit a DLNA hálózaton megosztasz a számítógépről, azt bármikor, bármelyik TV-den láthatod és elindíthatod, anélkül, hogy a számítógép és a TV közvetlenül egymással össze lennének kötve, vagy oda kellene menned a számítógéphez. Egyszerűen a TV távirányítójával kikeresed a számítógépen tárolt média tartalmat, és már indítod is a lejátszást.

Természetesen a számítógépnek ez idő alatt bekapcsolva kell lennie.

Milyen lehetőségek vannak még?

A kiszolgáló oldalon lehet "fejleszteni", ha az nem egy számítógép, hanem egy alacsony fogyasztású eszköz, pl. központi adattároló (NAS), vagy megfelelő router. Mivel ezek az eszközök soha nincsenek kikapcsolva, így ahhoz, hogy elérd a rajta lévő adatokat bármelyik eszközödről, nem szükséges bekapcsolni a számítógépedet. Ilyen esetben a számítógéped nem DMS-ként (tehát nem kiszolgálóként), hanem DMP-ként működik, vagyis ugyanúgy a számítógépeden is eléred a központi adattárolón tárolt tartalmakat, ahogyan TV-ről is tennéd.

Ha pedig több számítógép vagy laptop van a házban, akkor ezek bármelyikéről elérheted a tartalmaidat. De ugyanígy akár táblagépről vagy okostelefonról is lehetőséged van lejátszani a központi helyen tárolt filmeket.

A DLNA ezen kívül még több más dologra is használható (pl. nyomtató megosztás), de azok még kevésbé elterjedtek, szinte kihaltak, ezért azokról most nem beszélünk.

A DLNA szabvány tényleg nagy mértékben megkönnyíti az eszközök közötti átjárást, a média formátumok elérhetőségét a hálózat eszközei számára. Ennek ellenére kevesen használják, aminek az oka egyszerűen az, hogy a legtöbben nem tudnak erről a lehetőségről.

Te használod a DLNA szabványt?