Írtunk már arról, hogy mi az a spam (kéretlen levél). A spam egyidős az emailezéssel. Amióta ennyire könnyű, és ingyenes módja van a kommunikációnak, azóta igazán sok spam keletkezik. Így a webes levelezőkiszolgálók különféle szűrési metodikákat dolgoztak ki arra, hogy a felhasználóik ebből az óriási spam áradatból csak keveset észleljenek.
De mit csinálj, hogy a Te leveleid biztosan NE kerüljenek a spamek közé?
Érdemes elolvasni ezt a levelet?
Egyáltalán: miért kerülne a spamek közé?
Ehhez picit meg kell érteni a spamszűrők működését. Egy spam szűrő az email kiszolgáló szerveren végzi a dolgát. Különböző algoritmusok alapján megvizsgálja a bejövő levelet, és a különféle súlyozások alapján minden egyes algoritmus ad egy pontszámot a levélnek. Amikor az összes vizsgálattal végzett, akkor ezeket a pontszámokat összeadva kialakul egy végeredmény, azaz, hogy hány pontos egy email. Ez a pontszám ha több, mint 5 (ez az alapbeállítás), akkor spam, ha kevesebb, akkor ham (azaz nem spam).
Ha tehát a levél ham, akkor kézbesíti a felhasználó bejövő mappájába, ha pedig spam, akkor a kéretlen üzenetek közé kerül a levél (néhány szervernél a nagyon magas pontszámú leveleket egyáltalán nem kézbesítik, simán törlik vagy karanténba helyezik).
De akkor miért kapunk mégis spamet?
Ugyanúgy, mint az életben bárhol, 100%-os védekezés nem létezik. Egy ügyfelünk levelezőszerverén az elmúlt 2 hét statisztikája szerint kb. 50 olyan levél került kézbesítésre, ami valójában spam. Eközben kb. 200 levél került a kéretlen mappába. Ugyanebben a két hétben viszont 5767 levél volt, ami semmilyen módon sem került kézbesítésre. Tehát bő 6000 levélből mindössze kb. 50 db-nál "hibázott" a spam szűrő. Milyen arány? Elég jó. Bármikor kapsz egy spam-et, gondolj arra, hogy mindeközben 100 másiktól szabadított meg az email szolgáltatód.
A gond az, hogy ezeknek a szűrést végző algoritmusoknak áldozatul eshetnek olyan levelek is, amelyek valójában nem spamek. Ez egyszerűen azért van, mert ahol fát vágnak, ott hull a forgács is. A szerver nem tudja eldönteni, hogy egy levelet valójában nekünk írtak, vagy tömeges küldeményről van szó. Mindössze az algoritmus pontoz. És ahogyan előfordul, hogy egy spamet nem értékel spamként, ugyanígy megeshet az is, hogy "túlpontoz" egy nem-spam levelet.
Mit tegyél, hogy a Tiéd ne legyen spam?
Írj rendes levelet! A spam figyelő algoritmusok úgy vannak kitalálva, hogy próbálják felismerni a nem hagyományos leveleket. Egy hagyományos levélnek van tárgya, és van benne szöveg. A mai elektronikus levelezés világában gyakori, hogy egy csatolt fájlt csak úgy küld át valaki, hogy egy üres levélhez becsatolja a mellékletet, és már küldi is.
Na nézzük, mit lát a spam szűrő algoritmus. Itt egy levél, aminek lehet, hogy még a tárgy mezője sincs kitöltve. Ha nincs tárgy, vagy ha van, de az túl hosszú, vagy a tárgyban van néhány erősen spam gyanús szó (pl. erotikus tartalomra utaló szó), vagy felkiáltó jel, dollár jel, stb, ez mind spam-pontszám növelő tényező. Aztán, ennek a levélnek nincs tartalma. A spam szűrők ezt nem szeretik, hiszen logikusan egy szöveges üzenetnél (levél) elvárt összetevő maga a szöveg. Ugyanígy fokozza a kockázatot, ha van a levélben kép. A kép és szöveg aránya kritikus, ha nagyon a kép irányába tolódik el, akkor ezt felpontozzák a szűrők. Tovább növeli a spam-gyanút, ha van melléklet a levélben.
Gondolj bele. 20 évvel ezelőtt ha el akartál küldeni egy barátnak vagy rokonnak egy családi fotót, akkor hogy csináltad? Betetted egy üres borítékba amit megcímeztél, és már küldted is? Biztosan nem! Egészen biztos, hogy írtál egy rövidebb vagy hosszabb levelet, amiben üdvözölted, és leírtad, hogy milyen ügyben küldöd a levelet, és elmondod, hogy a leveled mellett küldesz 1-2 fényképet a családról. És elköszöntél.
A modern világban is kb. ez az elvárásuk a spam szűrőknek.
Ezeken kívül még több más oka lehet, hogy spam-be kerül egy levél, de azok már inkább az email szolgáltatódra tartozó feladatok, azokra nem tudsz hatással lenni.
Írj emailt úgy, mint 20 éve egy hagyományos levelet, és jó eséllyel nem fog spam-be kerülni a leveled.
